Megváltoztatni a világot

Ideológiai útkeresés

Erősen politikai beállítottságú fiatal képzőművészek csoportjából alakult ki az Orfeo. Előzményének az a csoportosulás tekinthető, amely a 60-as évek végén Bálványos Huba és Malgot István körül alakult ki a Képzőművészeti Főiskolán. A fiatal képzőművészek ideológiai útkeresését a művészi útkeresés követte, amely során azokat a formákat is kutatták, amelyekkel szélesebb rétegekre is tudnak hatni. Mert a művészeti alkotásnak társadalmi feladatot is szántak.

Az Orfeo története (1.) valójában a KISZ-ben kezdődött. A Képzőművészeti Főiskolán Bálványos Huba – előbb mint KISZ-titkár, majd fiatal oktatóként mint KISZ összekötő tanár – élénk ifjúsági életet szervezett. Bálványos Huba szeretetteljes személyisége vonzotta a fiatalokat – mondja Malgot István. Majd máshol (2.) hozzáteszi, hogy a főiskolán a KISZ-szervezet vezetése már akkor baloldalibb volt, mint a magát baloldalinak nevező kormány vagy államhatalom.

„A párt lefedett minden mozgást, ami lehetséges volt az országban, és ami neki nem tetszett, azt nem is szerette" – mondja Bálványos Huba. De a főiskolai KISZ olyan fórumokat szervezett, ahol a hivatalos politika által nem igazán támogatott témák is terítékre kerültek: a korai egzisztencialistáktól kezdve Petri Györgyön át egészen a neomarxistákig, illetve a Csoóri Sándor képviselte népi irányzatig sok minden szót kapott. A főiskolások keresték a maguk önmegvalósításának helyét és módját, és ezt sokan – különösen a politikai cselekvés iránt vonzódó fiatalok – ezeken a fórumokon találták meg. Malgot István szerint az ideológiai útkeresés miatt tekinthetők ezek a fórumok az Orfeo előzményének. Hisz nagyon sokféle politikai, ideológiai beállítódás jelent meg ezeken, és az ott jelenlévők tulajdonképpen csak egyetlen dologban értettek egyet: Magyarországon nincs munkáshatalom.

Englert Judit, Malgot István és Komjáti Anna 1972-ben

Fábry Péter szerint a baloldali diákmozgalmak sem ismerték el a létező szocializmus egyetlen formáját sem. Ugyanakkor ezeken a fórumokon jobbára olyan emberek jelentek meg, akik valamilyen módon meg akarták változtatni a fennálló viszonyokat. És Fábry szerint az talán csak a véletlen műve, hogy ez az ellenzéki magatartás végül is egy újbaloldali gondolkodásban manifesztálódott.

A csoport alakulásában az is szerepet játszott – és ezt is Fábry Péter hangsúlyozza –, hogy amellett, hogy mindenki kereste a maga helyét, céljait, ideológiáját, erős igény érződött a közösségek iránt. Mert ugyan a hivatalos ideológia közösségi társadalomról beszélt, de a mindennapokban ennek hiánya volt érzékelhető. Ezért érezték úgy a fiatalok, hogy egy ideológiailag megformált hazugságban élnek, amelyet a maguk közösségteremtő törekvéseivel próbáltak ellensúlyozni. (De a közösség iránti vágy a 60-as évek ifjúsági mozgalmaiban is központi helyet kapott, a nemzetközi diákmozgalmakban éppúgy, mint a Vietnam melletti szolidaritásban.)

Ez az alakuló kör határozott kisebbséget jelentett a Képzőművészeti Főiskolán. Bálványos Huba szerint világos volt, hogy ha valaki ennek a csoportosulásnak a tagja, az nem sok jót ígért az egzisztenciális kilátásaira nézve. Ezért előbb-utóbb még azok is elhúzódtak tőlük, akik fantáziát láttak abban, amit csináltak. Így a törekvéseik nem tudtak nagyobb nyilvánosságot teremteni maguknak a főiskolán.

„De a többiek egy kalap alá vették az állami baloldalt és az igazi baloldalt, így bennünket ugyanúgy utáltak a főiskolán, mintha állami karrieristák lettünk volna – meséli Fábry Péter. – Ezzel szemben az az igazság, hogy mindenki hihetetlen áldozatokat hozott, és a saját karrierjét rombolta azzal, hogy az Orfeóhoz csatlakozott." Komjáthy Anna ehhez azt teszi hozzá, hogy nagyon erős szolidaritásra való hajlamot mutatott ez a csoport. Egymás iránt is, de olyan társadalmi csoportok iránt is, akik nem a társadalom sikeres rétegeihez, hanem a szegényekhez, elnyomottakhoz, alávetettekhez tartoztak.

[...]

Művészi útkeresés

Közben 1968 nyarán lezajlottak a diáklázadások, majd augusztusban a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát. Az új helyzetben Malgot István azt gondolta, hogy Magyarországon értelmetlen, sőt kifejezetten káros is belebocsátkozni direkt politikai akciókba. A politizálás szándékát ugyan nem adták fel, de mindez áthelyeződött a művészet területére.

Ennek előzményei szintén a képzőművészeti főiskolán formálódó körben keresendők, amelynek tagjai – miközben keresték a maguk ideológiáját – a képzőművészetről is elkezdtek hasonlóképpen gondolkodni. Elutasították az absztrakt művészetet, ami szerintük képtelen valódi információk közlésére. Ugyanakkor elutasították a naturalizmust is, és egyfajta új realizmust szerettek volna létrehozni.

Németh Ilona az Orfeóban 1969-ben

Azonban nagyon zártnak tartották a képzőművészeti életet (például a főiskolások kiállításait a mestereikkel is engedélyeztetni kellett), és úgy találták, hogy festményekkel, grafikákkal, szobrokkal nem lehet széles körben megszólítani az embereket. Ezért kerestek olyan formát, amely nagyobb nyilvánosságot célozhat meg.
Közben erősödött a csoport közösségi jellege is. Ennek terepe egy szentendrei ház lett. Malgot István és akkori felesége, Komjáthy Anna kiköltözött Szentendrére, és itt kerestek albérletet a barátaik – Kiss Mihály és akkori felesége, Németh Ilona* – is. Végül elhatározták, hogy építenek Szentendrén egy közös házat. Az építkezésbe sokan mások is bekapcsolódtak, majd az elkészült házban is élénk élet zajlott: sokan jöttek-mentek, ott aludtak, így lassanként a közös munkának is a terepévé vált a szentendrei ház.

Az Orfeo szerelme

A jobbára képzőművészeti indíttatású alkotók úgy döntöttek, hogy bábokat készítenek, és a segítségükkel előadásokat hoznak létre. Olyan előadásokat, amelynek ugyan a képzőművészet az alapja, de mégis alapvetően gondolatokat képesek közölni. És amelyeket aztán sokfelé lehet vinni, olyan emberekhez is, akik sem a képzőművészet, sem általában a művészet iránt nem igazán érdeklődnek.

A Che Guevara arcú Orfeo

Az első előadásuk az Orfeo szerelme címet viselte, és Györe Imre könyvnyi terjedelmű versét dolgozta fel. „Orfeón – akárcsak maga a költő – mi Che Guevarát értettük, aki elmegy megkeresni a szerelmét az alvilágba" – mondja Malgot István. „Az alvilágon a valóságot értettük, a szerelmén pedig a forradalmat." És a főszereplő bábnak valóban Che Guvarra arca is volt, ami a korabeli nézőknek (az előadás más összetevőivel együtt) azt jelentette, hogy ez a csoport a kifejezés, a gondolat szabadságára törekszik. („Itt ilyen szabadon lehet beszélni, hogy még Orfeónak is Che Guevara az arca. És hogy itt senki nem fél" – mondja Zsigmond Ágnes* az Orfeo-filmben.)
„Orfeo személyében Györe a forradalmiság lényeges vonásait kívánta megragadni és jelképpé emelni, s talán innen van, hogy az Orfeót játszó bábu olyannyira hasonlít Ernesto Che Guevarrára – írta egy korabeli cikkben Dalos György. – A „magnós szövegmondással, kesztyűs bábokkal, árnyjátékkal és vetített képekkel" élő előadáshoz „a művészeti alkotásként is figyelemre méltó bábfejeket Komjáthy Anna grafgikus készítette, a bábok mozgatását Fábry Péter és Németh Ilona, Janicsh Kornélia, Englert Judit és Zsigmondi Ágnes ipar-, illetve képzőművészeti főiskolai hallgatók vállalták." (Dalos 1971)

Malgot minderről önkritikusan beszél: „létrejött egy nagyon rossz bábcsoport, akik nem tudtak beszélni, nem tudtak bábozni, felvették magnóra a dalokat. Egy dolgot tudtak: bábot készíteni. Olyan mértékben nem tudtak beszélni, hogy rászorultak valakire – Fodor Tamásra –, aki rámondta egy magnóra a szöveget", és gyakorlatilag erre zajlott az előadás.

Részletek a Szabadságszigetek. Fodor Tamás és a Stúdió „K" története 1978-ig című könyvből.

A könyv kapható a Színházi könyvek webáruházban, illetve az Írók Boltjában valamint a Líra bolthálozatában.

Lábjegyzetek:

2. Az Orfeo történetét nagyrészt az Orfeo csoportról szóló dokumentumfilm számára készült csoportos beszélgetés alapján foglalom össze, melyre 2008. november 22-én került sor Pilisborosjenőn. A külön nem jelzett idézetek ebből a beszélgetésből valók. A csoportos beszélgetésnek – amelyen Bálványos Huba, Malgot István, Fábry Péter, Komjáthy Anna és Fodor Tamás vett részt – végül egyetlen részlete sem került bele az elkészült dokumentumfilmbe.

3. Az Orfeo csoport. Dokumentumfilm a nagy generációról. Társrendező: Fábry Péter. Rendező: Nemes István. Producer: Durst György. Duna Műhely, Mediawave 2000. 104 perc.