Segíts magadon, az Istenek majd nézik
Bertolt Brecht: Jóembert keresünk – Vígszínház
Egy jóhiszemű, megesett lány eszelős túlélő show-ja a nyomor mocsarában – így lehetne összefoglalni a prágai Michal Dočekal rendezte előadást a csodavárásról és az emberi gyarlóságról. Három Isten (Telekes Péter, Fesztbaum Béla, Molnár Áron) érkezik Szecsuanba azzal a munkaköri kötelességgel, hogy találjanak legalább egy jó embert, aki képes emberségesen élni az embertelen körülmények ellenére. A Megvilágosodottak csupán éjszakai szállást szeretnének valakitől Vang, a hívő vízárus (Mészáros Máté) látványos közreműködésével, egy teleshopos csak itt-csak most-kettőt fizet-hármat vihet ajánlattal. A hitetlen, érdektelen nyomorultak közül csak a rosszlány Sen Te (Eszenyi Enikő) vállalja a vendégeket. Jóságának jutalma egy kis kezdőtőke a túléléshez, feladata: a kitöréssel együtt jónak és embernek maradni – ez a morális kérdés lengi át az egész előadást és a semleges karaktereket, kifejtetlenül.
Eszenyi Enikő
Életben maradni azonban ebben a közegben csak férfiként lehetséges. „Jóakarói” tanácsára ezért megteremti önmagából nagybátyját, Sui Tát, aki alkalmazkodni tud a férfivilág agresszív, domináns, önérvényesítő attitűdjéhez. A szerencséjével együtt a szerelem is rátalál Szun, a pilóta (Lengyel Tamás) mellett, aki azonban csak a pénzt és a karriert látja benne, az esküvőt is csak a haszonszerzés motiválja. Sen Te kijózanodik szerelmes részegségéből, és Sui Taként védi meg magát a rózsaszínre festett házasság pusztulásától. Elszakítja magát szerelmétől, és férfiként kezd új életet: felépíti a maga és születendő gyermeke jövőjét, a dohánygyárat. De munkaköri kötelességeként, a már-már terhes „külváros angyalaként” emberséges másokhoz is. Az előadás csúcspontja a gyári revü: a minimális eszközökből megalkotott háromszintes emelvényrendszer tetején Sui Ta cirkuszigazgatóként vezényli a munkásokat, akik kék egyenruhában masírozó hangyákként zsákokat emelgetnek és dohányt válogatnak. Groteszk, kabarészerű munkaorgia ez a megélhetésért.
Szun is a munkások közé kerül, ahol dinamikus karriert építve, javuló emberként, ismét Sen Te lehetséges partnerévé válik. Sen Te/Sui Ta bukása azzal kezdődik, hogy hatalmát átengedi szerelmének – ezt előrehaladott terhessége is sürgeti –, aki gyilkossággal vádolja. A végső jelenet a bíróságon az ítélkezés órája, a lehetséges új születése előtti pillanatban sűrűsödik. A férfi világ és az istenek nem értik tetteit, kettészakadásának okát. Felelősséggel és feladattal terhesen egy lehetséges megváltóval méhében felmentés nélkül magára hagyják érzelmeivel. Az istenek pedig passzívan szemlélődők: segítő és nehezítő világi figuraként manipulálják Sen Te történetét.
A képek forrása: vigszinhaz.hu
Martin Chocholousek könnyedén mozgatható, építhető elemekből alkotott díszlete újszerű perspektívákat láttat, vetítéssel, expresszív hatásokkal vezeti a fókuszt. A látványt a vizuális technika uralja: Smoke killing – Ill – Smoke, a füstszerűen elpárolgó vetített feliratok. A három digitális kinyilatkoztatás mutatja az érdekek szerint módosítható kollektív manipuláció vezérfonalát. A végítéletet – Jézus parafrázisaként – az Első Isten semmitmondó, ostoba, bizakodó hitre buzdító szavai zengik el, totális magányba taszítva a megtört nőt.
Ez a világ egyértelműen a férfiaké, az egyedülálló nőt eltiporják, kihasználják. Vang, a vízárus reflektál az eseményekre, talán ő Sen Te egyetlen barátja. Az ő értékrendje közelít az isteni ideálhoz, öncélú haszonszerzési vágya a túlélésért, megbocsájtható, barátsága érthetetlen, hiszen eltűnése után a hamis tanúzást nem vállaló lányt csak ő kutatja.A jóember fogalma csak a rossz mellett értelmezhető: Sen Te idealizált, kedves nő, de villanásnyi dilemmái súlytalanok Sui Ta határozottsága mellett. Brecht kötelező elidegenítő effektjei ellehetetlenítik az együttérzést és a bevonódást. Eszenyi Enikő utolsó monológja shakespeare-i zárást idéz, kissé szájbarágósan Brecht esszenciájával: gondolkodj. Eközben a színház megélhetéséről és a nézőszám problematikájáról fecsegve a facebookos követésre sarkall minden gondolkodót. Fájdalmas karikírozó didaxisa megöli a gondolkodásra sarkalló hangulatot. A népszínház tényleg megköveteli a bohócos feloldást a Vígben?
Bertolt Brecht: Jóembert keresünk
Vígszínház
Díszlet: Martin Chocholoušek
Jelmez: Kateřina Štefková
Zene: Paul Dessau
Zenei vezető: Michal Novinski
Zenei munkatárs: Furák Péter
Korrepetitor: Termes Rita
Koreográfus: Horváth Csaba
Animáció: Frantisek Pechacek
Dramaturg: Kovács Krisztina
Rendező: Michal Dočekal
Szereplők: Eszenyi Enikő, Lengyel Tamás, Mészáros Máté, Lukács Sándor, Telekes Péter, Fesztbaum Béla, Molnár Áron, Kerekes József, Gyuriska János, Klement Szabolcs, Viszt Attila
Kórus: Bajnóczi Gábor, Bazsinka József, Bozó Tamás, Hiller Balázs, Komporday Tamás, Komesz Zsolt, Kovács Álmos, Németh Bence, Nényei Pál, Papucsek József, Rácz Lőrinc, Steinbach Ágoston, Tamás Benedek, Zrínyi-Gál Tamás
Hangdrum: Soós Arnold
Zongora: Furák Péter, Nagy Szabolcs
Táncosok: Hajdú Ádám, Kovács Tamás, Latabár Kálmán, Nagy Péter, Vida Gábor
Videók:
Ady Mária: Ikonográfiai ingovány
Almási Miklós: Totális színház
Bóta Gábor: Félelemmel vegyes kockázat
Csizner Ildikó: Dal a dohánynélküliségről
Kovács Bálint: Jó színházat keresünk
Szegő György: Teoretikus látványszínház a Vígben
Blogbejegyzések az előadásról:
Ajánló:
