Mit nézzünk a héten?

Marlowe: II. Edward – Újvidéki Színház (2014. december 14–15.)

A Shakespeare-rel egy évben született Christopher Marlowe (1564–1593) művét mutatja be az újvidéki színház. Marlowe-ról – akárcsak kortársairól – nagyon keveset lehet tudni bizonyosan, így életéről jobbára jogi dokumentumok és különféle legendák alapján lehet valamit sejteni. Az azonban bizonyos, hogy drámaíróként rövid élete alatt is jelentőset alkotott.

Christopher Marlowe

A [kétrészes] Tamerlán után gyorsan következtek a mindig sikeres tragédiák" – írta Marlowe-ról Hegedűs Géza. „Ezeknek irodalomtörténeti jelentősége, hogy szinte mindegyik kimutatható hatással van a következő kor és korok legjelentékenyebb drámaíróira. Így a II. Edward műfajilag előkészítette Shakespeare királydrámáit. A következő darab, A máltai zsidó uzsorás hőse közvetlen forrása volt Shakespeare Shylockjának. Írt egy viszonylag lírai hangvételű szerelmi tragédiát az ókori mitológiából ismert karthágói királynőről, Didóról. De a Tamerlán után a legnevezetesebb és a legnagyobb hatású utolsó tragédiája a Doctor Faustus. A nevezetes tudós-varázsló, szélhámos professzor alakja már a korai századokban is izgatta az írókat és költőket. A következő századokban azonban Marlowe folyton népszerű drámájának a hatása mutatható ki verses, prózai, drámai művek egész során."

Bár a II. Edward a királydrámákat előlegezi, mégsem a hatalmi működések véres mechanizmusai állnak a darab fókuszában. Marlowe a történelmi környezetből kiemeli a címszereplő királyt, és az ő kegyence(i) iránti homoszexuális szenvedélyét állítja a középpontba, majd szerelme elvesztése után elsősorban II. Edward szenvedése lesz a dráma központi tárgya. Az udvari környezetben zajló intrikák, pártütések és szövetségkötések mindennek csak a hátterét alkotják.

Rátóti Zoltán és Gálffi László az 1993-as Ruszt rendezésben

A darabot alig játszották magyar színpadokon. Először 1968-ban került színre Brecht átdolgozásában (a szolnoki előadást Berényi Gábor rendezte). Ugyanabban az évben az eredeti Marlowe-drámát vitte színre az Egyetemi Színpadon Ruszt József. Ugyanő rendezett huszonnégy évvel később emlékezetes előadást a darabból a Budapesti Kamaraszínházban. A címszereplőt Gálffi László játszotta, a kegyencét, Gavestont Horváth Virgil. Többek között játszott még az előadásban Rátóti Zoltán, Egri Márta, Dunai Tamás.

Tavaly a Café Budapest fesztivál keretében mutatták be Alföldi Róbert rendezését a BMC-ben. (Később az előadás néhány alkalommal az Átriumban is látható volt.) Ebben az előadásban Fekete Ernő játszotta a címszerepet, Gavestont Patkós Márton alakította, játszott még az előadásban Jordán Tamás, Gyabronka József, Makranczi Zalán, Radnay Csilla.

Az újvidéki előadás

A mostani újvidéki bemutatót a társulat művészeti vezetője, Lénárd Róbert rendezi. II. Edwardot Puskás Zoltán, Gavestont Mészáros Árpád játssza. A többi szerepben Jankovics Andrea, Pongó Gábor, Banka Lívia, Gombos Dániel, Giricz Attila, Ozsvár Róbert, Kőrösi István, Német Attila, László Judit és Szalai Bence látható.

Tolsztoj: Háború és béke – Vígszínház (2017. december 16.)

A közismert orosz klasszikus író 1863–69 között írt és kiadott terjedelmes történelmi regényének színpadi változatát mutatja be a Vígszínház.

A Háború és béke nem először kerül magyar színpadra, s nem először játsszák a Vígszínházban sem. Először is itt mutatták be Magyarországon, 1959-ben – igaz, akkor a Vígszínházat a Magyar Néphadsereg Színházának hívták. Az előadást két feltörekvő fiatal rendező, Kazán István (1924–2005) és Kazimir Károly (1928–1999) rendezte, és olyan híres színészek játszottak benne, mint Benkő Gyula (Andrej Bolkonszkij), Páger Antal (öreg Bolkonszkij), Ruttkai Éva (Natasa Rosztova).

Erwin Piscator

Az 1959-es Háború és béke – akárcsak minden eddigi magyar színpadi bemutató – a német színházi rendező, Erwin Piscator (1893–1966) és munkatársai adaptációját vette alapul. Piscatorék még a II. világháború előtt készítették (majd később átdolgozták) a színpadi változatot, amely sem a regény cselekményéhez, sem a figuráihoz nem ragaszkodott teljes hűséggel, és kifejezetten a politikai mondanivalót emelték ki belőle: egyrészt a háborúk értelmetlenségét és embertelenségét, másrészt a háborúk rideg jövedelmezőségét. A fő figurák (Andrej, Natasa, Pierre) története megmaradt az adaptációban, amelynek nagy újdonsága volt az eseményeket kommentáló, a cselekményt irányító, összefoglaló, a színpadi hősökkel is társalgó narrátor felléptetése. Piscator és alkotótársainak adaptációja végül csak 1955-ben került színre, így a Vígszínház 1959-es bemutatója rendkívül frissnek számított.

Kozák András, Balogh Erika és Sütő Irén a Thália Színház 1984-es előadásában

Az évekig műsoron lévő vígszínházi előadás után körbejárt az országban Piscatorék színpadi változata: 1962-ben Veszprémben mutatták be (Natasa: Margitai Ági), 1964-ben Debrecenben (Andrej: Sinkó László, rendező: Ruszt József) és Miskolcon (Natasa: Dobos Ildikó), 1968-ban Szegeden (Natasa: Molnár Piroska). 1979-ben Győrben játszották, 1983-ban ismét bemutatták Veszprémben, majd 1984-ben a budapesti Thália Színházban Kazimir Károly ismét megrendezte a Piscator-féle Háború és békét. (Mesélő: Mécs Károly, Pierre: Gálvölgyi János, Andrej: Kozák András, Natasa: Balogh Erika, Napóleon: Mikó István, Kutuzov: Inke László). 1986-ban Kecskeméten is műsorra tűzték az adaptációt.

1996-ban ismét a Vígszínház mutatta be a Háború és békét. Még ekkor is a Piscator-féle változatból indultak ki, de ezt átdolgozta a rendező Valló Péter és Spiró György. Ennek az előadásnak a Mesélője Hegedűs D. Géza volt, Pierre-t Rudolf Péter, Andrej Bolkonszkijt Alföldi Róbert, Natasa Rosztovát Balázsovits Edit játszotta.

Wunderlich József és Bach Kata

A mostani vígszínházi bemutató teljesen új adaptáció alapján készül, amelyet Helen Edmundson 2008-ban írt. (A brit írónő Irtás című drámájának két magyar bemutatója is volt.) Az előadást az orosz Alekszandr Bargman rendezi (aki a tavalyi évadban a Szentivánéji szexkomédiát rendezte a Pesti Színházban), a főszerepeket Király Dániel (Pierre), Bach Kata (Natasa), Wunderlich József (Andrej) játssza.

Tennessee Williams: Üvegfigurák – Radnóti Színház (2017. december 16.)

A 20. századi klasszikus, Tennessee Williams (1911–1983) 1944-ben írta Üvegfigurák című darabját, amely az első jelentős színházi sikert hozta az amerikai drámaíró számára.

Tennessee Williams

Ez a darab az emlékezetben játszódik – mondja (az Üvegfigurák önéletrajzi ihletésére utalva) a darab narrátora. A szegényes körülmények közül kitörni készülő Tom Wingfield mesél a családjáról, Amandáról az anyjáról, aki egy rég letűnt, talán sosem volt világ erényeivel hitegeti magát, állandóan feszélyezve ezzel a gyermekeit. A messzeségbe kóborolt apjáról, aki épp távollétével, hiányával tölti be legteljesebben a családfő szerepét. A nővéréről, a fél lábára sánta Lauráról, aki a sivár valóság elől szeretett üvegfigurái álomvilágába menekül. Amikor Tom egyik este elhozza a munkatársát, Jimet vacsorára, Amanda mindent megtesz, hogy lányát és a fiút összeboronálja...

A négyszereplős darab elsősorban amiatt népszerű a magyar színházakban, mert remek szereplehetőségeket kínál. Az Üvegfigurákat Magyarországon először 1959-ben mutatták be Kaposvárott. 1963-ban Kazán István rendezte meg a József Attila Színházban Gobbi Hilda (Amanda), Örkényi Éva (Laura), Bodrogi Gyula (Tom) és Sinkovits Imre (Jim) főszereplésével. 1971-ben a főiskolán játszották (Tom: Székhelyi József, Jim: Cserhalmi György), 1977-ben Győrött, 1987-ben Zalaegerszegen, 1992-ben Pécsett.

Törőcsik Mari és Moldvai Kiss Andrea az 1993-as szolnoki előadásban

Nagyszerű volt az 1993-as Taub János rendezte szolnoki előadás (Amanda: Törőcsik Mari, Laura: Moldvai Kiss Andrea, Tom: Mucsi Zoltán, Jim: Kerekes László). 1999-ben Sopronban Székhelyi József rendezte meg a darabot, 2001-ben Huszti Péter a Madách Kamarában. 2003-ban ismét Kaposváron került színre (Amanda: Csonka Ibolya, Laura: Varga Zsuzsa, Tom: Nagy Viktor, Jim: Gula Péter). 2004-ban az Utolsó vonal, 2006-ban a Negyednégy Színház, 2013-ban a békéscsabai színház tűzte műsorra (Amanda: Kovács Edit, Laura: Kara Tünde, rendező: Sregi Zoltán).

Porogi Ádám, Kovács Adél, Lovas Rozi

A Radnóti Színház mostani bemutatóját Valló Péter rendezi, Amandát Kovács Adél, Laurát Lovas Rozi, Tomot Porogi Ádám és Jimit Nagy Dániel Viktor játssza.

Jean Cocteau: Szent szörnyetegek – Nemzeti Színház (2017. december 16.)

A huszadik század különös, sokoldalú művésze volt Jean Cocteau (1889–1963), aki költőként, íróként, festőként, színészként, filmrendezőként egyaránt működött. A második világháború alatt írta a Szent szörnyetegek című darabját, amelyet 1945 októberében mutattak be Magyarországon a Nemzeti Színházban (az előadást Ráday Imre rendezte, és játszott benne Bajor Gizi is). Azóta még egyszer került magyarul színpadra: 2000-ben Veszprémben Valló Péter rendezésében.

Jean Cocteau

A Nemzeti Színház ismertetője szerint a darab címe furcsa kettősségre utal: „a színészek hétköznapi létezésére, ugyanakkor végtelenül összetett érzelmi életére. Vagyis, a színházi miliő kitárja kapuit, és megmutatja, mi is rejlik a háttérben, illetve a művészek tudatalattijában.

Szerelem, gyűlölet, ambíció, féltékenység – ősidők óta ezek az archetipikus érzelmek mozgatják az emberi kapcsolatokat, így a francia író történetét is, ami azért nem csupán egy szerelmi háromszögről szól, mert a szereplők között lebegő művészi világ elemeli azt valami »szent magasságba«. Ami a finom, árnyalt lélekrajzon túl különösen érdekessé teszi ezt az alapfokon olyannyira ismerős történetet – nagyszülő korba ért középkorú házaspár, fiatal, becsvágyó szerető – az az, hogy a megcsalás, szerelem, féltékenység megszokott körtánca ezúttal a színpad reflektorfényben fürdő világának árnyékában, a kulisszák mögött játszódik."

Nagy-Kálózy Eszter

A Nemzeti Színház új bemutatóját Dér András rendezi, a főszerepeket Nagy-Kálózy Eszter, Rátóti Zoltán, Tóth Auguszta, Nagy Mari játsszák.

John Kander–Fred Ebb–Joe Masteroff: Cabaret – Csiky Gergely Színház, Kaposvár (2017. december 15.)

1966-ban mutatták be a Broadway-n a Kabaré című amerikai musicalt, amely Christopher Isherwood (1904–1986) Isten veled, Berlin (1937) című könyve alapján készült. A történet 1931-ben Berlinben játszódik, a középpontjában az angol kabaré-énekesnő, Sally Bowles és az amerikai író, Cliff Bradshaw szerelme áll, a háttérben pedig a feltörekvő nácizmus megerősödése látható. A színpadi adaptációt Joe Masteroff készítette, dalokat John Kander szerezte, a dalszövegeket Fred Ebb írta. A darab színpadi bemutatója 1966-ban volt a Broadway-n, az előadás több mint 1100 előadást ért meg. A produkciót 11 Tony-díjra jelölték, amelyből nyolcat meg is kapott. 1972-ben Bob Fosse (1927–1987) filmváltozatot készített a musicalból, amely 8 Oscar-díjat nyert el. (Sally: Liza Minnelli, Cliff: Michael York). A magyar mozik 1974 februárjában mutatták be a filmet.

Fred Ebb és John Kander

Magyar színpadon először 1976-ban játszották a Kabarét, a főiskolán Szinetár Miklós rendezte (Konferanszié: Cseke Péter, Sally: Vándor Éva, Cliff: Mihályi Győző), majd a következő évben az Operettszínházban is színpadra állította a darabot (Konferanszié: Németh Sándor, Sally: Galambos Erzsi, Cliff: Kertész Péter). Ezután számtalan vidéki városban bemutatták: Kecskeméten 1977-ben (Konferanszié: Andorai Péter, Sally: Monyók Ildikó), Debrecenben 1978-ban; Veszprémben 1979-ben; Kaposvárott 1980-ban; Szegeden 1980-ban (Konferanszié: Király Levente).

Ezután némi szünet következett a Kabaré magyar előadásaiban, de az 1990-es békéscsabai és zalaegerszegi bemutató, majd az 1991-es előadás a Madách Színházban azt jelzi, hogy a mű a magyar színházak állandó repertoárdarabja lett. (a Madáchban a Konferanszié: Paudits Béla, Sally: Básti Juli / Für Anikó, Cliff: Hirtling István / Kautzky Armand.) Egymást érték a mű bemutatói a 90-es évek végén (1995: Miskolc, 1996: Pécs, 1998: Sopron, Veszprém, 1999: Szeged). 2002-ben egyszerre öt társulat játszotta a darabot: a Ruttkai Éva Színház, a debreceni és a kaposvári színház, a Fővárosi Operettszínház (Konferanszié: Szabó P. Szilveszter, Sally: Balázsovits Edit, Cliff: Bereczki Zoltán, rendező: Alföldi Róbert) és a főiskolán Máté Gábor osztálya (Konferanszié: Dömötör András / Mészáros Máté, Sally: Kovács Patrícia / Jordán Adél, Cliff: Mészáros Béla / Fenyő Iván).

Lehoczky Zsuzsa és Bodrogi Gyula az Operettszínházban 2002-ben

A 2000-es évek végén újra aktuális lett a darab, így ismét egymást érték a bemutatói. 2009: Nyíregyháza (Műsorvezető: Olt Tamás, Sally: Horváth Margit, Cliff: Pásztor Pál, rendező: Ladányi Andrea), 2009: Székesfehérvár (Sally: Tompos Kátya / Ulmann Mónika), 2010: Győr (Konferanszié: Járai Máté, Sally: Radnay Csilla), 2011: Szombathely (Konferanszié: Szabó Tibor, Sally: Fekete Linda, rendező: Béres Attila), 2012: Békéscsaba (Sally: Ullmann Mónika / Lapis Erika, Cliff: Vasvári Csaba), 2013. Dunaújváros (Sally: Lapis Erika, Konferanszié: Jászberényi Gábor, rendező: Király Attila), 2013: kaposvári főiskola, 2013: Szolnok, 2015: Budapest Bábszínház (Konferanszié: Bercsényi Péter, Sally: Mórocz Adrienn, később Spiegl Anna, Cliff: Szatory Dávid, rendező: Alföldi Róbert).

Marozsán Erika (középen) a Centrál Színház 2010-es előadásában

Kaposváron harmadszor kerül színre a Kabaré. 1980-ban Gazdag Gyula rendezte, akkor a Konferanszié Spindler Béla, Sally Csákányi Eszter, Cliff Lukáts Andor volt. 2002-ben Keszég László állította színre (Konferanszié: Némedi Árpád, Sally: Gryllus Dorka, Cliff: Kocsis Pál). A mostani kaposvári bemutatót rendező Bozsik Yvette is másodszor foglalkozik a darabbal. 2010-ben nagysikerű előadást készített belőle a Centrál Színházban, amelyet a legjobb zenés-szórakoztató előadásnak ítéltek a kritikusok, a legjobb férfialakítás díjára pedig jelölték a Konferansziét játszó Keresztes Tamást. (Sally: Marozsán Erika, Cliff: Csányi Sándor / Simon Kornél).

Mikecz Estilla és Vati Tamás

A mostani kaposvári bemutatón Vati Tamás játssza a Konferansziét (aki a Centrál Színház előadásában felváltva alakította a szerepet Keresztes Tamással), Sally Mikecz Estilla, Cliff Mohácsi Norbert. Játszik még az előadásban Nyári Szilvia, Kalmár Tamás, Sarkadi Kiss János, és fellépnek a Bozsik Yvette Társulat tagjai is.

A leadképen a kaposvári Cabaret próbafotója.

Heti ajánlónk első része itt olvasható.