Új cirkusz

A Csepi Márton alakította Igor nevű figura, a különös arcokban, karakterekben bővelkedő társulat legfurább szörnyszülöttje, külsőleg leginkább a Rocky Horror Picture Show Richard O’Brien által megformált Riff Raff nevű komornyikjához hasonlítható, de az igazat megvallva még nála is groteszkebb látványt nyújt. Gyermeki, szinte angyali arca egy vékony, nyúlánk test csúcsán szerénykedik egy cilinder takarásában, hátán jókora púp, akár komornyik elődjének. A preparáción, a kosztümön és a sminken túl Csepi Márton alakját gumiemberszerű hajlékonysága és nyakigláb esetlensége is emlékezetessé teszi. Nyaka mögé kanyarítja hosszú vékony lábait, míg Zoletnik Zsófia alakította dominája rááll, és begörbült gerincoszlopán ringatózik. Igor kiszolgáltatott figura, mondhatnánk a legfreakebb a freakek között. Az előadás közepe táján egy lábon, illetve egy gólyalábon ugrálva átbukik egy kifeszített kötélen, felül rá, lecsatolja gólyalábát, majd lassan kiegyenesedik, és egyensúlyozva le-fel járkál a két tartóoszlop között. A kunszt nem a kötéltánc magasságában rejlik, hanem abban, hogy egy kinyúlt, hanyagul lógó, szürke zokniban csoszog a kötélen, akár egy elhanyagolt tinédzser szobája zárkájában, mégis a kép egyben a szabadságot és vakmerőséget is idézi. Aztán összekuporodik a drót egyik végén, mint egy gubbasztó madár és bevallja egy hosszú, kissé direkt monológban új barátnőjének, hogy valójában az a világ, amibe belecsöppent a lány, csak az ő fejében létezik. Ami szomorú, hogy a fejében létező világban sem álmodja magát jobbnak, erősebbnek, mint a valóságban, álmaiban is ő a legnyomorultabb, legostobább lény valamennyi között.

A kissé kusza és a cirkuszi számok befolyásolta dramaturgia másik fő szála szintén a Rocky Horror Picture Show-t idézi, az eltévedés és egy másik világra, egy szörnyszülött tanyára való bukkanás esetét. De további előképek is érvényesek a szituációra, ugyanis Kollányi Julianna kisasszony figurája úgy zuttyan a kötélpadlásról a színpadtérbe, mint Alice a nyúljáraton át Csodaországba, vagy mint Dorothy Óz birodalmába, egy nagy halom kavargó szeméttel együtt fújja be a szél őt a színpadra. A szemét ellenére Kollányi Julianna rendezett frizurájával, pasztellszínű ruhácskájában, nagy barna pislogó szemeivel már első látásra megnyerő teremtés, aki szemben találja magát jó néhány különös alakkal, de végül persze kiderül, hogy ő is épp oly fura lény, mint a freakistániak bármelyike. Az ő beilleszkedésének történetét mutatja be a cirkusz-színházi előadás. Megismerhetjük különleges képességét, egy esetlen randevúját és a záró jelenetben örök ellenlábasával, a társaság másik nőalakjával a vérbő dominával is összebarátkozik.

A Freak Fusion Cabaret célja a történetmesélő újcirkusz műfajának elsajátítása és tökéletesítése, Simon Balázs rendező segítette a társulatot. Az előadást közösségi munkamódszerrel alakították ki, a cirkuszi műhelymunkát Mező András és Zoletnik Zsófia irányították. Ők hosszú évekkel ezelőtt léptek arra az útra a Tűzmadarak nevű zsonglőr társulat megalapításával, hogy szenvedélyüket, életformájukat, a zsonglőrködést az előadóművészet terén kamatoztassák. Csapatukkal és látványos produkcióikkal bejárták a világot, Indiától Dubajon keresztül az Egyesült Államokig a világ számos pontján vendégszerepeltek, beteljesítették a zsonglőr szubkultúra világjáró hagyományát. A Budapesti Operettszínházban több mint 500 előadáson át forgatták a tüzes karikákat és láncokat a Rómeó és Júlia nagyjeleneteiben, ugyanakkor még a Tűzmadarak berkein belül átlépték a számokból, kunsztokból építkező fellépések sorát, és a mostani produkcióban is szereplő Kiss Gergellyel létrehozták a már a Freak Fusion Cabaret hangulatát idéző Steam On! című utcaszínházi bemutatót. A Trafó, aki elsőként karolta fel Magyarországon az újcirkusz ügyét, teret nyit a profiljába vágó magyar előadók szárnypróbálgatásainak is. Ebben az évben Duda Éva Virtus című, az újcirkusz világára kikacsintó koreográfiájában, majd rá két hónapra már a Freak Fusion Cabaret néven láthatta őket a Trafó közönsége, és még az év vége előtt itt az újabb bemutató, miközben működtetik a csapatuknak oktatási lehetőséget és gyakorló teret adó INspirál közösségi teret is.

A szépen épülő karrier ellenére is túlzás lenne a Freak Fusion Cabaret teljesítményét a Trafóban oly gyakran látható világhírű újcirkuszi produkciókhoz mérni, mert sem az akrobatika, sem a zsonglőr ügyesség területén nem érik utol például a Collectif Petit Travers, Les 7 doigts de la main, C!RCA produkcióit, hogy csak a legutóbbi vendégszerepléseket említsem. A magyar alternatív újcirkuszi vonalon viszont kétségtelenül ők a legjobbak és egyben talán az egyetlenek is. Vállalásuk, hogy a színházat ötvözzék a cirkusz világával, a zene segítségével valósul meg. Jó iránynak tűnik a burleszkszerű előadásmód, a mozgással, trükkökkel, néhány szóval, morgolódással, gesztusokkal, alternatív káosszal és bájos bohóctréfákkal való történetmesélés. Dickens világát és a klasszikus, századelői cirkuszi kosztümöket idéző, mégis a modern szabásvonalakat és színkombinációkat követő jelmezek professzionális és hangulatos látványt teremtenek, külön érdekesség, hogy ezeket az előadásban is a legsokoldalúbban teljesítő Zoletnik Zsófia jegyzi. A színpad hanyagul kaotikus, mégis otthonos, cirkuszi gyakorlótérre emlékeztető elrendezése is igen meggyőző. Az élőben kevert zene pedig nagyban emeli a produkció fényét. Igaz Balázs a freakek jelmezében a tér hátsó szegletében egy kibelezett zongora mögött ül, aminek a belseje modern technikát rejt, itt születik az előadás zenéje. A leggyengébb részei az előadásnak nem a bizonytalan emelések és az olykor-olykor elejtett buzogányok, még csak nem is az előadók egyenetlen technikai tudása, hanem a történetmesélés. Az érzelmi szálak gyakran követhetetlenek, attól függenek, hogy kinek kivel van épp emelőszáma vagy egy közös karika trükkje. Vannak benne hosszasabb betétszámok, amelyek nem lendítik tovább a sztorit, máskor meg előcitálnak olyan érdekes eszközöket, amelynek a lehetőségei aztán feltűnően nincsenek kihasználva (például a cyr wheel és a kardok). De mindennek ellenére vannak olyan bájos és emlékezetes jelenetek is, mint a közös teázás (újabb Alice Csodaországban idézet): a számos bögrén, tölcséren, serpenyőn és ibriken keresztül elosztják az italt, majd mint akik jól végezték dolguk, az arcukba fröcskölik a teát jó freakistáni szokás szerint hőseink. A kis csapat végül megbékél és a számuk is egyre növekszik, hiszen a befogadott kisasszony után egy újabb mutatványos tanonc ereszkedik alá a zsinórpadlásról. Kívánjuk, hogy a Freakek létszáma is növekedjen, és hogy kialakítsák a magyar alternatív újcirkusz csodás és egyedi világát!

Freak Fusion Cabaret: Grüß aus Freakistan

Cirkusz:  André Rolland, Csepi Márton, Mező András, Kiss Gergely, Kollányi Julianna, Turai Bálint, Zoletnik Zsófia
Színház: Simon Balázs
Zene:Igaz Balázs
Ruhák, tér:Zoletnik Zsófia
Tárgyak:Csepi Márton, Lenhardt József
Szcenika:Galkó Janka
Világítás terv:Budai Géza

Helyszín: Trafó

Idő: 2013. december 15.