Angyali kémhatás

A Goliwood és a Katapultfilm koprodukciójában készült Kémhatást Angelus Iván és Angelusz Iván (két különböző személy) neve fémjelzi. A táncos dokumentumfilm alkotói szándéka a kapcsolatteremtés, jellemzője a kreativitás és az interaktivitás. A médiában jól csengő hívószavak (közösség, interaktivitás) csábítják a trendi, kapcsolattalan, kiüresedett online-világot élő fiatalokat: így kerülhetnek virtuálisan kontaktusba egy valóságos, testen és lelken alapuló művészettel, a tánccal.

Természeti képek keretezik a film mondanivalóját: a szélfútta levelek rezdüléseivel indul a plázákat átható kollektív mozgás, majd ismét a békés naturába tér vissza a jövő generáció szimbólumával Angelus Maya révedő tekintetén keresztül.

A performanszok laza láncolatát három hónapos akciósorozat, a március 9-étől június 12-éig tartó Ssszevassz! Tavassz! elnevezésű, flashmobokkal tűzdelt programfüzér adta, amelynek tánceseményeit a Budapest Tánciskola táncosai és koreográfusai prezentálták a város harminc pontján – piacokon, színházakban, plázákban, köztereken (Trafó, MU Színház, Lehel Csarnok, Hősök tere, Oktogon, Westend, Corvin Plaza). A június 12-én az Andrássy út-Liszt Ferenc tér közötti gyalogosátkelőnél létrejött Átkelő elnevezésű performansz, a programsorozat záró össztánca, a film egyik kiemelkedő egysége. A táncművészet széles spektrumát bemutató flashmobban teret kap a klasszikus balett és a street art egyaránt.

A film másik története a menyasszony és vőlegény bolyongása az I. számú Központi Házasságkötő Terem környékén. A civil szereplők számára ez volt a legkevésbé feltűnő, a szerelmes tébolyra nem szenzitívek az emberek. Az interaktivitásra építő film csak két helyszínen került ténylegesen kapcsolatba az utca emberével: a Turista epizódban Cuhorka Emese fotóztatta magát városszerte civilekkel, illetve a plázák tömeges, táncos jelenségeit reflektálták kuncogással, döbbenettel a jelenlévők. A plázás etap látványértékét az Ördögként – ragasztott szarvval, patával – megjelenő Rudolf Péter erősítette a mozgólépcsőn repülve, majd instrukciókat osztogatva rendezői székéből, Angelus direktori művészi alteregójaként.

A táncfilm szépsége a többrétegű zenei aláfestés. Mizsei Zoltán zeneszerzőként három önálló egységből hozta létre a film végleges hangzását: a felvételek során felvett utcai atmoszféra, a helyszínen fellépő énekkar hangja, valamint egy régebbi táncelőadás, az Ördöglakat zenéjét adó hattagú kórus improvizációja adja. A szövegmentes film motivikus íveit – a produkció művészi értékét – a mozdulatokra ráillesztett zajok, zenék, dallamok adják.

A Kémhatás egyik érdekessége, hogy alternatív képrögzítő eszközökkel készült: Mull HD telefonokat, Go Pro-, biztonsági-, modellhelikopteres-kamerákat, fényképezőgépeket használtak a performanszok megörökítésére az önkéntes operatőrök. A másik újszerű az egyedi vágástechnika és az osztott képernyő: megosztja a figyelmet, amely ugyan nehezíti a befogadást, azonban a valóságot jobban leképező, gépszerűbb látásmód több nézőpontból alkotott egységre törekvő eredményt ad, valamint az alkotó saját belső nézőpontját is felfedi egy fejkamera.

Az imázs film a táncművészet lelkét és szenvedélyét akarja megmutatni modern köntösben. A flashmobos akciók a bennünk lakó mozgás elementaritását, a művészet kifejezőerejét és térfoglalását hivatott prezentálni. A film dramaturgiájában nem érezni az erős koncepcionális vonalvezetést, improvizativitását értelmezhetővé teszi a kortárs tánc szerteágazó, kötöttségektől mentes műfaji sajátossága. Sok koreográfus, sokszínű egyedi íz világok, angyali ihletettségek. KortársTáncGenerációk 2012 – Angelus védőszárnyai alatt.