Hiábavaló áldozatok

Nem vagyunk túl a diktatúrán

Egy évtizeddel a megírása után került színpadra Dragomán György darabja. Nehezen érteni, hogy miért csak most. Hisz a Kalucsni fontos témá(k)ról beszél, méghozzá úgy, hogy tekintettel van a színpad követelményeire is: jók a dialógusai, pontosak benne a helyzetek, világosak, de ellentmondásosak a kapcsolatok, követhető a cselekménye, mégsem válik kiismerhetővé a története, hisz még az utolsó pillanatra is tartogat fordulatokat. Tehát akár mondandója, akár írói, dramaturgiai erényei miatt megérdemelte volna, hogy időben színpadra kerüljön.

De a bemutatása után sem fogadta igazi lelkesedés. A két bemutatóról megjelent (nem túl nagy számú) kritikák inkább az előadásokról írnak, a darabbal nem sokat foglalkoznak. Nem teszik fel a kérdést, hogy jó drámaíró-e Dragomán György, nem elemzik a szöveget sem irodalmi, sem dramaturgiai szempontok alapján, és ebből adódóan nem is derül ki, hogy bizony fontos színpadi szöveg született, amely számtalan ponton kapcsolódik a regényíró Dragomán eddigi munkáihoz.

Elsősorban a témájában és a nézőpontjában érezni ezt a kapcsolatot. A Kalucsni élményanyagát éppúgy Ceauşescu Romániája adja, mint A fehér királyét. (A darabban ez sokkal nyilvánvalóbb, a szerző maga helyezi el a történetet konkrét térben és időben: „Játszódik Erdélyben, valamelyik nagyobb városban, a nyolcvanas évek második felében.") A kritikák is leginkább ehhez tudnak kapcsolódni a darabról írván. „A '80-as évekről és általában a szocialista diktatúra évtizedeiről nehéz érdemben beszélnünk" – jegyzi meg az egyik írás. „Hiába tudjuk, hogy az elkövetett atrocitások, a személyes és családi tragédiák sora a végtelenbe tart. Mindez kevés ahhoz, hogy Közép- és Kelet-Európa közös tetemét elhantoljuk végre. Takargatjuk, rejtegetjük inkább, és lassan már azt sem firtatjuk, hogy egyáltalán kinek a feladata lenne elhantolni. Előbb-utóbb úgyis megfeledkezik róla mindenki. Dragomán György Kalucsni című drámájának kolozsvári ősbemutatója ennek a felejtésnek igyekszik gátat szabni."(1.)

Hasonló szempontból közelít a darabhoz egy másik kritika is: „Kortárs drámát nem könnyű színpadra állítani, főként, ha olyan érzékeny témáról van szó, mint a diktatúra, a hatalom és egyén viszonya, a társadalmi berendezkedés, a rendszerváltás előtti fojtó, elidegenítő hangulat." A szerző szerint ugyanis az idősebb nézőnek (olvasónak) „nehezére esik visszaemlékeznie, a fiatalabbat pedig nem érdeklik a múlt látszólag már nem aktuális, rá nem vonatkozó jelenségei és történései." (2.) Egy harmadik kritikus ugyanezt épp ellenkezőleg látja. Szerinte a darab és előadása „annak, aki átélte a nyolcvanas éveket, lélegzetállítóan élethű, annak, aki később született, kiválóan érzékelteti a valószínűleg csak elbeszélésekből ismert lehetetlenségek, értelmetlenségek és kiszolgáltatottságok sorát." (3.)

A diktatúra világának felidézését elsősorban a kolozsvári előadás kapcsán született kritikák emelik ki. Ezt az erőteljes értelmezési tartományt maga az előadás kínálja: rendezését Visky András egyenesen bevezetésnek nevezte a 80-as évekbe. „Miért van erre szükség? – kérdezte. – Mert nem vagyunk túl a 80-as éveken. Minden olyan történelmi múlt, amit nem dolgoztunk fel kellő mélységgel, nem lett a közbeszéd tárgya, a gyermekeink ismeretévé, az feldolgozatlan. És azért is feldolgozatlan, mert újfajta diktatúra-nosztalgiák szele fújdogál közöttünk, bennünk". (4.)

A budapesti előadást rendezője, Máté Gábor ennél általánosabban látja a darab fő problémakörét. Szerinte a darab „arról szól, hogy milyen módon nyomorítja meg a lelket, amikor a hatalom valamilyen módon beleszól az emberek magánéletébe". „Bár az a korrajz amit a darab ad, összetéveszthetetlenül a Ceauşescu-éráé" – mondja, de úgy véli, hogy a Kalucsniban „bőven benne van az az általános jellemző, hogy nagyon megeszi a lelket, amikor a hatalom ráül az emberre, a társadalomra." (5.)

Ezzel az általánosabb közelítésmóddal összhangban a magyar előadás kritikusa a családi drámát is látja a darabban: „A nyolcvanas évek Erdélyének szűk levegőjében játszódó történet két család hétköznapi vágyakból, szerelmekből, apró árulásokból szövődő, összefonódó sorsát eleveníti meg." Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy „a dráma egymást követő generációk hatalmi elnyomásra adott válaszából kikerekedő diktatúra-látlelet". (6.)

Lábjegyzetek:

1. CSUSZNER Ferencz: A nem tudás ára. Helikon 2016/24. https://www.helikon.ro/a-nem-tudas-ara/

2. VARGA Melinda: Kalucsni avagy a diktatúra mintái ma. Irodalmi Jelen 2016. nov. 28. https://www.irodalmijelen.hu/2016-nov-28-1407/kalucsni-avagy-diktatura-mintai-ma

3. BODÓ Márta: Abszurd és tragikus kisszerűség. Romkat.ro 2017. január 5. https://romkat.ro/2017/01/05/abszurd-es-tragikus-kisszeruseg/

4. G. L.: A 80-as évek szekus megfigyeléseibe vezetnek be a kolozsvári színházban. Transindex. 2016. november 14. http://multikult.transindex.ro/?cikk=26299

5. „Én képtelen vagyok pártokban gondolkodni". Máté Gáborral beszélget BÓTA Gábor. Népszava 2017. február 25. https://nepszava.hu/cikk/1121772-mate-gabor-en-keptelen-vagyok-partokban-gondolkodni?print=1

6. ADY Mária: Sár. Élet és Irodalom 2017. április 21. https://www.es.hu/cikk/2017-04-21/ady-maria/sar.html

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft