„Egy nagy korszak pionírjei”

Egy elutasított jubileumi darab

A magyar színjátszás száz éves jubileumára készült darab történetét maga Jókai meséli el meglehetősen ironikus hangon a Pesti Hírlap szerkesztőjének írt levelében, melyet a lap tárcarovata 1890. szeptember 7-én közölt[4]. „A múlt tavaszon leereszkedik hozzám a Parnaszusról a nemzeti színház igazgatója: Paulay Ede… Azt mondja: az idén lesz az első nemzeti színházi előadásnak Budán a százéves jubileuma: azt a nemzeti színháznak is meg kell ünnepelnie. Minthogy én vagyok a legrégibb ünnepi prolog-varga: varrjak neki erre az alkalomra egy darabot…A hőse Kelemen László legyen, az első budai magyar színtársulatnak a rendezője…

Így született meg a darab: a címe: „Thespis kordéja”.

Leírtam én abban korhíven az első színésztruppnak minden mizériáit, ínséggel, szégyennel való küzdelmét, összekéregetett requizítumait. Fellengző lelkesedésének szárnyát szegő prózai ellentéteit; a furcsa maecenásokat, a még furcsább publikumot, az intrikáló német direktorokat, a buta filisztereket, a betyárkodó imádókat; az ostoba censort és az egymás közt veszekedő, intrikáló komédiás hadat, a hogy azt a magyar színészet történetében adatokkal igazolva találtam.[5] S ezek közül aztán mint tiszta ideálok emelkedtek ki Kazinczy Ferenc, a költő, Kelemen László, a színész, Moor Anna a művésznő alakja.

Elvittem a készt darabot Paulay komámhoz[6]. Egy hét múlva visszajövök, addig legyen szíves elolvasni.

Egy hét múlva visszamentem hozzá.

Az én kedves komám szörnyű keserű-savanyú ábrázattal fogadott.

– Jajh! Kedves komám! Hiszen a darabnak eléggé darab volna az; de nem jubiláló darabnak! Hisz ez csupa sóbul van. Ezzel az elsózott darabbal csak nem örömünnepelhetjük meg a színészet százesztendős jubileumát.”

Az elutasítás után – a levél tanúsága szerint – maga Jókai ajánlja fel, hogy ír egy másik darabot, amely „csupa kandírozott lelkesedésből, nemzeti dicsekedés liktáríumából, jobb jövő reményének lépes mézéből, a győzelmes újraébredésünk múltjából van megteremtve.” A földön járó csillagok című művét be is mutatta a Nemzeti Színház az 1890. október 24-i jubileumi előadásán[7], egy műsorban Váradi Antal: Az úttörők című alkalmi darabjával, illetve a 100 éve a Várszínházban bemutatott Simai Kristóf vígjátékkal, az Igazházival (mindezt – ahogy akkoriban lenni szokott – ünnepi zeneszámokkal fűszerezve)[8].

Az ünnepi est napján közölte mellékletként a Pesti Hírlap az elutasított jubileumi darabot, majd kötetben is megjelent a Thespis kordéja, de színpadra nagyon sokáig nem került.[9] Először főiskolai vizsgaelőadásként került bemutatásra 1976-ban[10]. Ezt az előadást ugyanúgy Zsámbéki Gábor rendezte, mint öt év múlva a Katona színháznyitó bemutatóját (ahol Thália szekerén címmel játszották a művet[11]).

Zsámbéki (és a Nemzeti akkor vezetése) nem egy „cukros” ünnepi művet, hanem egy egyszer már elutasított jubileumi darabot választott a Katona nyitódarabjául. Valószínűleg azért is, mert „a Katona József Színház első premierjé”-nek „előkészítése – szerencsétlen módon egybeesett a Nemzeti Színházról folyó viták újraéleződésével”.[12] Így nyilván nemcsak ünnepelni szerettek volna, hanem valamilyen módon reagálni is a vitákra. Így azokról a színházi (de tágabban nemzeti) problémákról is beszélni akartak, amelyek már száz éve, majd’ kétszáz éve is jelen voltak a színházi munka hátterében, és meghatározták a magyar színházművészet lehetőségeit – egyrészt akadályozó erőként, másrészt olyan adottságként is, amelyből feladatokat, célokat meríthet a maga és társai tehetségének erejében bízó művész.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/5. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

[1] Színész, rendező (1836–1894), 1874-től haláláig vezette a Nemzeti Színházat. Ez volt az intézmény első jelentős korszaka.

[2] A 19. század legnépszerűbb regényírója (1825–1904), több színmű szerzője. Mindkét felesége (Laborfalvi Róza, Nagy Bella) színésznő volt.

[3] Sziládi János igazgató, Székely Gábor főrendező, Zsámbéki Gábor vezető rendező.

[4] Jegyzetek a Thespis kordéjához. In Jókai Mór Drámák (1888–1896) Sajtó alá rendezte: Radó György. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 520–549. o. A Jókai-levélből is az itt közölt szöveg alapján idézünk.

[5] Jókai elsősorban Bayer József: A nemzeti játékszín története (Budapest, 1887) című kétkötetes munkájára támaszkodott.

[6] Paulay lányának, Paulay Erzsi színésznőnek Jókai volt a keresztapja, ahogy ezt a levél egy nem idézett részében pontosan el is meséli Jókai.

[7] A főszerepeket Újházy Ede, P. Márkus Emília, Szacsvay Imre, Náday Ferenc, Nagy Imre játszották.

[8] Többek között a Thespis kordéjában is szereplő Lavotta János műveit játszották. A jubileumi összeállítás kétszer ment a Nemzeti Színházban, majd Győrben, Kolozsvárott, illetve a budai Várszínházban is bemutatták, ezután lekerült a műsorról.

[9] Legfeljebb amatőrök előadásában, mert a darab Ardó Mária által átdolgozott változatát kiadta a Gondolat Kiadó 1961-ben a Népművelési Intézet műkedvelő színjátszóknak szánt Játékszín című sorozatában.

[10] A főszerepeket Gáti Oszkár (Kelemen László), Spindler Béla (Kazinczy Ferenc), Bajza Viktória (Moor Anna) és Bregyán Péter (Sehi Ferenc) játszotta, de szerepelt az előadásban többek között Józsa Imre, Safranek Károly, Balkay Géza, Hernádi Judit, Korcsmáros György, illetve Ács János rendezőhallgató.

[11] A darabnak még két előadásáról tudunk, 1990-ben Egerben Salamon Suba László rendezte Thália szekerén címen, 2008-ban Kecskeméten Keresztes Attila vitte színre Komédiás had, avagy Thespis kordéja címen.

[12] Balogh Tibor: A nagy allegória. Jókai-bemutató a Katona József Színházban. Színház 1982. április 10–12. o.