„Én már túlmentem a félésen”
Csipke – Kolozsvári Állami Magyar Színház
Mezei Kinga és a kolozsvári társulat tagjai Máté Angi Mamó című regényének szövegét gondolták színpadra – egy kevésbé történet-, inkább nyelv-központú, játékos, mégis egyszerű, lírai szöveg szövetéből szőttek színpadi világot, áttetsző, áttört képekkel, anyagokkal, érzésekkel. A költői előadás elnyerte a XIV. Pécsi Országos Színházi Találkozó közönség zsűrijének díját.
Máté Angi Mamó című regényéről, mely 2009-ben jelent meg, Lackfi János írja: „Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most jövünk rá, hogy mennyire hiányzott". Kiss Noémi (Magyar Narancs) szerint „ez a regény nyelvművészet. A Mamó elbeszélője egy árva kislány, akinek magának kell megtalálnia a szavakat, és magának (magában) kell elmagyaráznia a világ eseményeit. Mivel mamó bezárja őt a házba, és a temetőn kívül sehová sem megy vele bámészkodni, a lány folyton kutatja, keresi, űzi „az igazat", miközben a megértés és az elmondás (lehetősége) közti szakadék szélén áll. A szavak zsonglőrévé válik, mert elkeseredetten kíváncsi. A nyelv játszik vele, ő néha enged ennek a játéknak, humoros, szellemes és ízes mondatokat rakosgat egymás mellé, de uralni sosem tudja, minthogy megismerése is folyton kudarcot vall." Galántai László (kikötő online) így ír erről a költői monológról: „Az emlékezés az erőszak újramondása – lenne, ha nem lenne nyelv, ami nemet mond erre az erőszakra. Valami nagyon érdekeset mond ez a regény az emlékezésről, talán ezt díjazták elismerései – a Transindexen 2009-ben az év könyve lett, majd 2010-ben elnyerte a Bródy Sándor-díjat. A nyelv többé nem az erőszak, az apai szimbolikus (Lacan kifejezése, a nyelv rendjét jelenti), a távolság tere, hanem a sajátként bejárt világ, az egyáltalán elérhető közelség esélye." Mezei Kinga rendező (aki egyben az előadás díszlettervezője is) valamint Góli Kornélia dramaturg ezt az erős nyelvet formálta át színházzá, az emlékezés ajándékával, a megértő(bb) távlattal enyhítve a magány szomorúságán.
„Kicsi volt a kék ház, az udvar, kicsi volt körülöttem a megfogható, kevés a világ, amiben kicsi testem mozoghatott. Ezért kerestem mindig s leginkább magamon vagy a fejemben a dolgokat." Utazás ez az előadás Angi fejében-múltjában. Ismerkedés a világgal és emlékezés: egyszerre történik a kettő, egy felnőtt alakítja-beszéli el saját múltját: a kislányt; a felnőtt emlékei mosódnak rá a kislány jelenére, a gyerek nyelve, szavai, szavainak fájdalma keveredik a felnőtt erejével, tudásával, keménységével. Haláltól halálig, falusi gyászmenettől újabb gyászig tart e történettelen történet: egy árva kislány, Angyella (Györgyjakab Enikő) és nagymamája, Szabó Anna (Albert Csilla) meséje. Mezei Kinga a nyelvi leleményekkel, erdélyi nyelvjárásokban és a gyereknyelvben használt gyönyörű és fura kifejezésekkel teli, költői, ugyanakkor szenvtelen – és éppen ezért torokszorító – monológot alakítja át színpadi világgá, ami olyan finoman kidolgozott apróságokból áll össze egésszé, hogy a néző, ha belekerül e világba – ami nem egyértelműen megy könnyen, ha egyáltalán – gyönyörűséggel merülhet el a részletekben. Mert a jelmezek, a díszlet alapanyagai, a kellékek – mind-mind gondosan kiválogatott, egyesével megszerzett daraboknak tűnnek, ahogyan a színészek játéka finom, szikár, humort sem nélkülöző, egységes matériának.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/5. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
