Nézz vissza
Flashback – Duda Éva Társulat
A Flashback – Egy kiállítás képei című előadást a Budapest Táncfesztivál keretében mutatta be a Duda Éva Társulat. A magát történelmi tablónak aposztrofáló előadás a klasszikus és modern zene, a klasszikus balett és a kortárs tánc jól adagolt egyvelegével próbál reflektálni a 20. századot meghatározó történelmi eseményekre.
Az alcím egyértelműen utal az ihlet forrására, Muszorgszkij azonos című zongoraciklusára. Muszorgszkijnak elsősorban az volt a célja, hogy barátja Viktor Hartmann képeit a zene nyelvén fogalmazza újra. Duda Éva számára viszont sem a zene, sem a hozzá kapcsolható kép(iség) nem jelent etalont. A zene inkább csak inspirációként van jelen, mozgásra ösztönző melódiaként vagy egyszerűen csak olyan zenei alapként, amellyel a tánc is megfér a színpadon, anélkül, hogy egymásra telepednének vagy épp ellenkezőleg, szétszakadnának. Ebből következik, hogy sem a tételek sorrendje, sem a tételek nem maradnak érintetlenül. Sőt, a különböző klasszikus zenei tételeket Kunert Péter zenei montázsa köti össze. A modern és klasszikus hangzásvilág így izgalmasan egészíti ki, ellenpontozza egymást. Persze a vezérfonálnak választott zongoraciklus epizodikussága meghatározó marad. Amit tovább erősít a két zenei stílus cserélgetése is, ezzel szolgáltatva egyfajta dramaturgiát a különálló jelenetek számára.
A főcím visszapillantást, visszatekintést jelent. Ugyanakkor angolul többet is kifejez, mint pusztán emlékezést. Egyrészt önkéntelen, kontrollálhatatlan reakciót jelöl, másrészt a múlt élénken, vibrálóan történő újra- és átélését. Tematikusan a Flashback a múltat dolgozza fel, arra reagál. Elsősorban a 20. század olyan eseményei ötlenek fel a képek – a földön csúszó emberek illetve a szocreál mozgalmi szoborcsoportba merevedő Bora Gábor és Simkó Beatrix – láttán, mint a holokauszt vagy a kommunizmus. Ugyanakkor több szabadságot engedve meg magunknak, továbbá figyelembe véve a történelem periodicitását, a látvány hatására az előző száz év helyett gondolkodhatunk ezer éves nagyságrendekben is.
Mindezek mellett pedig ott van benne a jelenünk is. Németh Fruzsina fekete, szürke, barna jelmezei ugyanis semmilyen történelmi korra nem utalnak, hacsak nem a mára. Teljes mértékben neutrálisak, és nem csak a stilizáció miatt fontosak, hanem a hosszú ballonkabátok és felöltők segítségével uniformizálják is a táncosokat. (Természetesen ez csak a látványra igaz, a táncban már semmilyen ilyenfajta törekvés nem fedezhető fel.) Hovatovább a kabátok nemcsak egységesítik a táncosok kinézetét, de identitásukat is eltakarják: a fejükre tekert kabátok elrejtik az arcukat, olykor az egész felsőtestüket. Ezért néha megállapíthatatlan, hogy ki rejtőzik az álarc takarásában. Például akkor is, amikor csak egy balettcipőben, spiccben álló és táncoló alakról csak a kabát levételét követően derül ki, hogy nem nőt, hanem férfit rejtett a maszk.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/3. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
